Rostás Pál, a hős magyar huszár

Az 5. Radetzky-huszárezred sebesülteket kísérő négy katonáját üldöző hét lovas és hatvan gyalogos tüzér franciával 1813 október 3-án ütközött meg. A lovasokat levágták, de a hatvan tüzér sortüzétől harminc golyótól eltalálva hősi halált halt Rostás Pál. Síremlékét 2013-ban szlovén kezdeményezésre állították helyre.

2012-ben szlovén hagyományőrzők a napóleoni háború idején elesett magyar huszár síremlékének helyreállítását kezdeményezték a szlovéniai Budanjében, ami a velünk szomszédos országokat tekintve egyedülálló és igen tiszteletre méltó kezdeményezés. A magyar honvédelmi minisztérium a Budakeszi Kultúra Alapítványt kérte fel gyimesi tevékenysége alapján, hogy adományokat gyűjtsön, s a szlovén fél partnere legyen a felújításban. A szobor átadására 2013 őszén, a Rostás Pál számára végzetes csata 200. évfordulóján került sor a két ország honvédelmi minisztereinek részvételével.

1813. október 3-án egy összecsapásban Rostás Pál, az 5. Radetzky huszárezred katonája életét áldozta bajtársaiért. Rostás Pál három társával egy sebesült huszárokat szállító menetoszlopot kísérve a Wippach folyó völgyében haladó országúton Haidenschaft (ma Ajdovčina) és Wippach (ma Vipava) között az országút melletti templomnál ütközött meg az őket üldöző hatvan gyalogos és hét lovas franciával. Negyedórán át küzdve a hét lovas franciát levágták, de a hatvan gyalogos francia sortüzétől, harminc golyótól eltalálva halt hősi halált Rostás Pál. A hőstettnek Wippach lakói szemtanúi voltak, és a franciák távoztával a halott vitézt díszes temetésben részesítették, sírja fölé pedig már ekkor emléket emeltek. A vidék akkor is szlovén lakosságú volt, akik már hosszú ideje lojális alattvalói voltak az osztrák császárnak, így a földjüket és császárukat védő magyar huszárt hősüknek tekintették.

A Hadtörténelmi Közlemények 1914. évi 3. füzetében megjelent egy leírás a wippachi huszáremlékműről, amely szerint a szobor állításakor, 1845. október 16-án Rostás Pál földi maradványait exhumálták, díszes koporsóba tették, és sírja fölé helyezték a kőszobrot, melyet a Görztől Prevaldba vezető forgalmas úton haladók is láthattak.

Az első világháború során a Wippach folyó völgye felvonulási és hadtápterületté vált. Ismerjük a fronthoz vonuló egyik magyar gyalogos katona naplóját 1915-ből, amelyben csodálkozva és egyben elismerően ír a hazától távoli, szépen megőrzött hős huszár emlékművéről.

A szobor és a kerítése valószínűleg a II. világháborús olasz megszállás alatt semmisült meg.  A kőszobor maradványait a nova goricai múzeum lapidáriumában őrzik súlyosan megrongálódott, hiányos állapotban, de a megőrzött dokumentáció és a Honvédelmi Minisztérium által átadott korabeli huszár egyenruha-leírások alapján lehetővé vált a helyreállítás. A Nova Goricai Kulturális Örökségvédelmi Intézet az emlékművet megfelelő nyilvántartásba is vette.

A szlovéniai Budanje helyi közösségének elnöke, Zmago Ko¹ina 2010 augusztusában Magyarország ljubljanai nagykövetségéhez fordult a Mária-templom mellett álló magyar huszáremlékmű helyreállításának támogatása érdekében. Akkor a felújítás teljes költsége közel 17.000 € volt, melynek jelentős részét a budanjeiek vállalták és a szomszédos Ajdovcina is négyezer euróval támogatta. A szobortalapzat és a kerítésalap megtisztítását és restaurálását  ebből és a helyiek munkájával oldották meg.

A huszárszobor újbóli elkészítése, a talpazat betűinek kifestése, a helyi Kulturális Örökségvédelmi Intézet által is elfogadott, az eredetivel egyező kerítés elkészítése a magyar külügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a Budakeszi Kultúra Alapítvány adományozói, így a budapesti Budavári Önkormányzat, valamint a szlovéniai József Attila Kulturális Egyesület és a Muravidéki Magyar Önkormányzat támogatásával, Magyarország ljubljanai nagykövetségének, és természetesen a helyi budanjei közösség, azon belül is az alapítvány közvetlen kapcsolata, Joško Clekovic odaadó szervező munkájával valósult meg.

A szobor talapzatának felirata:
„Rostás Pálnak Cs. Kir. V-dik Huszár Ezered közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-kán e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutato, hős elszántságal egyedül reá rohant. LX gyalog s’ VII lovastól környezve Leonidásként óra negyedig az ellenfél bámultára vívot, míg XXX golyótul érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hason czímű Ezered”.

***

 

Támogatók:  Külügyminisztérium:  1.410.000,-
Honvédelmi Minisztérium:  510.000,-
Budakeszi Kultúra Alapítvány: 1.100.000,-
melyből a Budavári Önkormányzat 400.000,- Ft

 

***

 

…Jő az ellen! … sürű bokrok
S fák árnyából tör elé,
Hét sasszőr és hatvan gyalog
Tart a négy huszár felé…

Karabély szól, pisztoly durrog
Mig a töltésekben tart;…
S az utolsó lövés után
Oldja a csomót a kard!

Összecsapnak… leng a lófark
A taréjos sisakrul
Még egy csapás… még egy villám
S három sasszőr földre hull.

És most ember ember ellen,
Ujra összecseng a vas,
Négy ló elfut a mezőről
Halva fekszik négy lovas.

Porgomoly s füstfellegek közt
Áll a négy magyar vitéz –
Véres arczczal kihivólag
Ujabb támadásra kész.

Hah! de izzó ólom szárnyon
Száll feléjök a halál!
Hatvan golyó biztos kézből
Négy vitézszivet talál.

Mentve mind a sebesültek
Elhullott a négy huszár,
Dicső tettök az ellen közt
S itthon szájról szájra jár.

A véres háborúk után
Ismét szent lőn a béke,
S a tett helyén márványszobor
Lett a hősök emléke.

 

Virághalmi (részlet Vasárnapi Újság 1854-1860)

Kapcsolódó cikkünk: Rostás Pál feltámadása – a díjnyertes film – 2017-09-27