Hírek

- Aranyvonat

Az aranykocsi újjáépítése

Az 1938-s budapesti 34. eucharisztikus kongresszus egybeesett Szent István halálának 900. évfordulójával. A két ünnep közös csúcspontja, a Szent Jobb országlátása a felekezetek fölé emelkedve a nemzeti egység jelképe lett. A Szent Jobb szállításához egy gazdagon díszített, különleges vagont épített négy hónap alatt a püspöki kar és a MÁV, mely a magyar tervező- és díszítőművészet, a magyar ipar remeke lett.

Az aranyvonat egy gőzmozdonyból és öt kocsiból állt: az egyházi és világi méltóságokat szállító 2-2 luxuskocsi között a bizánci stílusban díszített aranykocsi, amit a MÁV Dunakeszi Főműhelye egy négytengelyű poggyászkocsijából alakított ki. Arany, ezüst, bíbor, zöld színben pompázó, gazdagon díszített oldalait a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, Margit, Mór, László és Erzsébet alakja díszítette, mindkét oldalán az 1038–1938 évszámok és az uralkodói erények: hatalom-bölcsesség-igazságosság- felelősség hirdették a szent király jubileumát. A kocsi tetején négy angyal közt a Szent Korona este kivilágított mása. A kétoldalt üvegfalú díszteremben egy rezgéscsillapító állványon a koronaőrök őrizte, megvilágított Szent Jobb utazott, hogy ott is jól lássák, ahol csak áthaladt a vonat.

1938 és 1942 között összesen huszonkét magyar várost látogatott meg a Szent Jobb, ahol az aranyvonat nemcsak megállt, hanem az ereklyét a városban közszemlére téve tisztelegtek előtte. Az érintett helységek száma ennek a többszöröse volt. A pontos menetrend szerint meghatározott útvonalon közlekedő vonat az állomásokon lépésben haladt át, s a lakosság fedetlen fővel, térden állva köszöntötte a Szent Jobbot, amelyet csak a kocsi üvegfalán át láthatott.

1944 után az aranykocsi sorsáról kevés biztosat lehet tudni. Egy cikkünkre beérkezett olvasói levélben egy MÁV műszaki felügyelő mesélte el, hogy 1945 februárjában Dunakeszin jelen volt az aranykocsi átalakításánál. A kocsi a háborút viszonylag jó állapotban, de teljesen kifosztva vészelte át. Az angyalos Szent Korona még fenn volt a tetején, amit első lépésként azonnal levertek egy kalapáccsal. Műhelyvagonnak alakították át, így sötétzöldre festették. A nagy oldalajtót úgy hasznosították, hogy egy karusszel esztergát helyeztek el a Szent Jobb helyén. A szerelvény néhány héttel később Tatabánya térségében egy bombázásban semmisülhetett meg.

2010 novemberében a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének elnöke, Woth Imre és Nagy László, aki családi szálakkal is kötődik az egykori koronaőrséghez, azzal keresték meg a Budakeszi Kultúra Alapítványt, hogy legyünk partnerek az aranykocsi újjáépítésében. A felkérést elfogadtuk.

Alapítványunk legfontosabb feladata az újjáépítésben az volt, hogy az aranykocsi küldetésének meghatározása mellett megtaláljuk és együttműködésre bírjuk az abban érdemben részt venni tudó feleket, s ezzel lehetővé váljon a kivitelező, a projektgazda és a későbbi kezelő megtalálása.

Az aranykocsit nem szobornak szántuk, hanem a XXI. század követelményeinek megfelelően reprezentatív vasúti szerelvénybe fogatolható és 120 km/h-s sebességgel közlekedni képes díszvagonnak, amely olyan színvonalat képvisel, hogy méltó legyen a 2021. évi budapesti eucharisztikus világkongresszuson, 2038-ban a Szent István-év ünnepségén vagy zarándokvonatok részeként szent helyeken megmutatkozni.

A MÁV vezetése megkerülhetetlen ebben a projektben. A tervezésben és a kivitelezésben az eredeti építő, a ma is működő Dunakeszi Járműjavító szerepe kézenfekvő. A szakmai felügyelet, a történeti hitelesség biztosítására Magyarország első és legjelentősebb országos múzeumát, a Magyar Nemzeti Múzeumot kértük fel. A díszvagon kezelésére a legalkalmasabb a Magyar Vasúttörténeti Park, amely számtalan vasúti nosztalgiajárművet újít fel és kezel, megfelelő műszaki feltételekkel rendelkezik a tárolásához, őrzéséhez, karbantartásához és közlekedtetéséhez, s akikkel az Isonzó expresszek szervezésekor már jó együttműködést alakítottunk ki.

A civil kapcsolat a Magyar Koronaőrök Egyesülete, akiknek elhivatottsága és összegyűjtött emlékei nélkülözhetetlenek voltak. A vasútszakmai kulcsember Zákonyi Gyula vasúti kocsi mérnök volt, akit már évtizedek óta foglalkoztatott az aranykocsi újjáépítése és több mint ötven felújítás volt már a háta mögött. 2016-tól 2018-ig Zákonyi Gyula volt az újjáépítés műszaki ellenőre.

Az együttműködés fáradhatatlan motorja a Budakeszi Kultúra Alapítvány munkacsoportja volt Herein Gyula vezetésével.

2010 és 2016 között az alapítvány az újjáépítés szereplőinek és feltételeinek a megszervezésével foglalkozott. 2016 nyara és 2018 augusztusa között a Magyar Nemzeti Múzeum keretein belül szintén az alapítvány szervezésében már zajlott az újjáépítés. 2018 augusztusában a már szerkezetkész kocsit dr. Mészáros Balázs kezébe tettük le, akit akkor neveztek ki a projekt menedzserének. A befejezés már a múzeum szakértőinek a munkája.

Az alapítvány szerepe kiemelkedő volt a projekt egyben tartásában és megvalósításában. Ebben meghatározó segítséget kaptunk Granasztói György történészprofesszortól és Klinghammer István a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetőjétől, mint miniszterelnöki megbízottaktól, és Szabó Mihálytól, az alapítvány támogatójától, akik lobbitevékenységének köszönhetően állt a Magyar Nemzeti Múzeum rendelkezésére az újjáépítéshez szükséges finanszírozás.

Ezen felül az alapítvány szerepet vállalt a díszítő festés előkészítésében, az eredeti részletek kidolgozásában, még a Magyar Nemzeti Múzeum szakembereinek bekapcsolódása előtt. Erre saját forrásból egymillió forintot költött.

A Szent Jobb ereklyetartóját tartó rezgéscsillapító váz megépítése szintén az alapítvány vállalása. Stefkovics Gergely és Szalai Enikő, a Budapesti Műszaki Egyetem Gép- és Formatervező Tanszékének fiatal diplomásainak tervei alapján a gyártást és összeszerelést Zákonyi Gyula vasúti kocsi mérnök és Ugron István lakatosmester végezte el. Mindannyian alapítványi támogatásként dolgoztak. Az anyagköltségre és speciális megmunkálási műveletekre 300 000 Ft-ot költöttünk.

A Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete; Szabó Mihály, a Budakeszi Kultúra Alapítvány támogatója; Mészáros Balázs, a Magyar Nemzeti Múzeum projektmenedzsere; Schvéd Norbert, a vasúttörténeti park vezetője; Koós Hutás Katalin, a Budakeszi Kultúra Alapítvány alapítója; Zákonyi Gyula vasúti kocsi mérnök; Ugron István lakatos; Herein Gyula, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kurátora

Az elkészült díszvagont 2020. augusztus 20-án mutatta be a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Magyar Koronaőrök Egyesülete a Magyar Vasúttörténeti Parkban.

Koós Hutás Katalin, a Budakeszi Kultúra Alapítvány alapítója

Fotók: Bánkuti Ákos, archív: Nagy László gyűjteményéből