Gyimesbükk

Május 13-16. Pünkösdi programok Gyimesbükkön

Május 13-16. PÜNKÖSDI PROGRAMOK GYIMESBÜKKÖN

Vissza | A lap tetjére

Rostás Pál

Isonzó expressz 2016

Vissza | A lap tetjére

Bemutatkozás

Támogassa alapítványunkat adója egy százalékával

A személyi jövedelemadó törvény alapján idén is lehetõsége van adója kétszer 1%-ának felajánlására. Az elsõ 1%-ot közhasznú alapítványnak vagy társadalmi szervezetnek, a másik 1%-ot valamely egyház javára rendelheti. Ehhez csak egy rendelkezõ nyilatkozatot kell kitöltenie és azt a jövedelemadó-bevalláshoz mellékelnie.

Ez a támogatási forma Önnek külön terhet nem jelent, mert ezt az adót így is, úgy is meg kell fizetnie. Ha nem rendelkezik errõl a kétszer 1%-ról, úgy ez az összeg is az állami költségvetésbe kerül.

De Ön most meghatározhatja ennek az összegnek a sorsát.

Kérjük, hogy adója 1%-ával támogassa a Budakeszi Kultúra Közhasznú Alapítványt.

Adószámunk: 1 8 7 0 9 2 1 6 - 1 - 1 3

Eddigi tevékenységünkrõl a fejlécben a Bemutatkozás menüpontra kattintva tájékozódhat.

Támogatásáért elõre is köszönettel

Hidas Mátyás, a kuratórium elnöke

Vissza | A lap tetjére

Kiadványok

Áttekintés 2005-2013

A teljes kiadvány a képre kattintva megtekinthető.

Vissza | A lap tetjére

Budakeszi

Nyolc fiútestvér emlékét őrzi a Martin-kereszt

2013. október 21.

Filó Kristóf, Budakeszi plébánosa áldotta meg vasárnap a temetőben eredeti szépségében helyreállított feszületet a keresztállító Martin József lánya, Szendeffné Martin Mária és unokatestvére, Martin Kornél jelenlétében lezajlott ünepségen.

                 Martinné Szakál Margit
A kereszt történetét Martinné Szakál Margit, felújításának részleteit Jóna Gyula ismertette. Közreműködött a Hagyományőrző Asszonykórus. A rendezvény házigazdája Herein Gyula volt.

A kereszt állításának története valóságos korrajza a századforduló első évtizedeinek, amikor nem csak a világ, de Magyarország történelmét is végigszántó események viharában az 1700-as években a németországi Ulmből Magyarországra települt Martin Mihály - tudtuk mega a családfát kutató Martinné Szakál Margit beszámolójából. 1773-ban Zsámbékon házasságot kötött Konrád Erzsébettel, akivel Mányba költözött. Frigyükból 1789-ben született meg fiuk, ifj. Martin Mihály, aki 1809-ben feleségül vette a Budakeszin élő Eszterle Annamáriát, akivel Budakeszire költözött. 1810 és 1833 között kilenc gyermekük született, akik mindannyian megélték a felnőttkort. Közülük a kereszt történetének szempontjából az 1810-ben született Martin Antalt szükséges kiemelnünk. Práth Magdolnával 1830-ban kötött házaságukból 1831-55 között hat gyermekük született. Első szülött fiuk, Martin Mátyás és annak unokatestvére, Martin Mária 1857-ben pápai engedéllyel kötött házasságából született meg 1860-ban az a Martin János, akinek Frankhauser Annával kötött házasságából született az a nyolc fiúgyermek, akiknek az emlékét a temetőben újjászületett Martin-kereszt őrzi.

Martin Mária, Rici néni, a keresztet állító Martin József lánya üdvözli a Németországból érkezett vendégeket

A negyven holdon gazdálkodó Martin Jánost tekintélyes és köztiszteletben álló emberként három évre a falu bírájává is megválasztották. 1892-től a budakeszi takarékszövetkezet több tisztségét is betöltötte, végül 1916-1930-ig az elnöke volt. Gyermekei 1880 és 1894 között születtek. A kemény kézzel nevelt fiúk mindegyikét apjuk földművesnek szánta.

      Állnak: Martin Gergely, József, János, Antal, Jakab, András
Ülnek: Mátyás, Frankhauser Anna édesanya, Martin János édesapa, Ferenc

 Martin Ferenc fia, Kornél a feleségével
A legidősebb fiú, János (1880) csendes ember volt. A családból egyedül őt telepítették ki 1946-ban a németországi Ittlingenbe, ahol haláláig élt. A család legnépesebb ágát ő képviselte. Számos leszármazottja él a mai Németország területén.

József (1882) a budakeszi takarékpénztár vezető pénztárosa, később a felügyelő bizottság elnöke lett, de szervezte a helyi gazdálkodók tejfelvásárlását is. 1922-ben ő állítatta a Martin-keresztet. A budakeszi temetőben nyugszik.

Antal (1884) híresen sokat pipázott, nagyon szerette a vicceket és a finom süteményeket. Kilnecven éves korában halt meg Budakeszin, utolsónak a nyolc fiú közül.  

Ferenc (1885) volt az egyetlen, aki a jó képességű fiúk közül a plébános és a tanító közbenjárására továbbtanulhatott. Banktisztviselő lett. Az első világháborúban orosz hadifogságba került, háborús tapasztalatairól naplót írt, melyet később fia, Kornél sajtó alá rendezett. 2001-ben meg is jelent a Hadtörténeti Közleményekben Martin Ferenc tartalékos hadnagy első világháborús feljegyzései címmel. 1945-ben, Budapest ostroma idején szovjet aknatűz saját házának kapujában sebezte halálra.

Mátyás (1887) 1915. június 14-én esett el a galíciai Rogoznónál. Két árvát hagyott maga után, akiket a műsodik világháborút követően, 1946-ban családjukkal együtt kitelepítettek Németországba.

András (1889) édesapját követte a budakeszi takarékpénztár elnöki székében. Szelíd természető családszerető ember volt. A budakeszi temetőben nyugszik.

Gergely (1891), a hetedik fiú papnak készült, de nem tanulhatott tovább. A budakeszi passiójátékokban ő alakította Jézus szerepét. Jól főzött és harmonikázott. Budakeszin élt haláláig.

A legkisebb, Jakab (1894) csendes, de nagyon jó humorú, zenekedvelő ember volt, aki nem csak a család, de a falu mókamesterének is számított. A passiójátékokban ő alakította Júdás szerepét. A budakeszi temetőben nyugszik.

Szorgalmas életük csendes folyásában az I. világháború hozott fordulatot, amikor a nyolc fiúból hetet szinte egy napon soroztak be katonának. Hatan épségben hazatértek, de az ötödik fiú, Mátyás odaveszett. Egyedül József maradhatott itthon, aki azzal fejezte ki háláját a Jóistennek, hogy a háború poklából megmenekült és testvérei szerencsésen hazatértek, hogy a Pátyi és Budaörsi út között, az akkori Erste Klasse területén (később Kertészeti Egyetem Tangazdasága) sárga budai mészkőből kőkeresztet állíttatott. Az igényesen kimunkált kereszt a Budakeszin és környékén élők számára a búzaszentelés helyszíne lett, melyet április 25-én, Szent Márk napján budakeszi plébánosa tartott a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért.

A festői környezet miatt a magyar filmgyártás a negyvenes években a filmforgatásra alkalmas helyszínek között tartotta nyilván, így a Tolnay Klári és Jávor Pál főszereplésével forgatott Tóparti látomás című, népszerű film egyik romantikus epizódja is itt játszódik.

Az ötvenes években, a kommunista diktatúra idején ismeretlenek a keresztet ledöntötték. A helybéliek, hogy megmentsék, elásták. 1963-ban id. Herein Gyula, a tangazdaság kerületi igazgatója, megmentve a pusztulástól, titkokban a budakeszi temetőbe szállíttatta és felállíttatta, ahol 1992-ben restaurálták. Az egyedi öntéssel, a budapesti öntőművekben készített, különleges korpusz eredeti színeit Bíró Péter festette újra.

 2013-ban, megmentésének és újraállításának 50. évfordulóján Szendeffné Martin Mária kezdeményezésére, Herein Gyula és István szervezésében újabb összefogás jött létre a kereszt ismételt restaurálására és környezetének rendezésére. A keresztet Schall Nándor kőfaragó, az öntött vas korpuszt Klinger Ottó hozta rendbe. A szobor festését Mészöly Zsófia festőrestaurátor végezte. A kereszt környezetének kőmunkáit Sváb Márton, a kerítést és a mécsestartót Bodola Lajos készítette.

A kereszt helyreállítására adományoztak:

Szendeffné Martin Mária
Martin Antal
Martinné Szakál Margit
Martin Éva Mária
Martin Péter
Martin Andrea
Szendeff Mária és Jóna Gyula
Szendeff Ilona
Martin József
Martin Nóra
Martin Róbert
Herein István és Pfendtner Éva
Herein Gyula és Hischer Ágnes
Klinger Ottó
Budakeszi Német Önkormányzat
Budakeszi Kultúra Alapítvány

Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére

Az aranyvonat

2012-05-15

Összeállításunk nem a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét 1945-ben nyugatra szállító és amerikai hadizsákmánnyá vált vasúti szerelvényről szól, hanem arról az aranyvonatról, amely 1938-ban államalapító királyunk, Szent István halálának 900. évfordulójára emlékeztetve indult országjáró körútra, s az aranynál is fontosabb ereklyét, a nagy király jobbját vitte magával három éven át, pontos menetrend alapján összeállított útvonalon, a lehető legtöbb magyar települést felkeresve. A Kárpát-medencei magyar közösségeket összekapcsoló országlás ereklyeszállító szimbólumát, az aranykocsit építenék újjá civil szervezetek, vasútvállalatok szakmai támogatásával.

 

1938 kétszeresen is szentév volt Magyarországon: a budapesti XXXIV. eucharisztikus világkongresszus és Szent István apostoli királyunk halálának, 1038. augusztus 15.-ének 900. évfordulójáról való megemlékezés kapcsolódott össze egy nagyszabású ünnepségsorozatban, ahol egymást szervesen kiegészítették az állami és egyházi, a nemzeti és a keresztény mozzanatok. A két ünnep közös csúcspontja a Szent Jobb országlátása volt, amely összekapcsolta a központi és a regionális ünnepségeket és a felekezetek fölé emelkedve a nemzeti egységre való törekvés jelképe lett.

A magyar ipar remeke

A Szent Jobb szállításához egy gazdagon díszített, különleges műszaki megoldásokat megvalósító vasúti kocsit épített mindössze négy hónap alatt a Serédi Jusztinián bíboros vezette Szent István Emlékév Országos Bizottsága megbízásából a MÁV, amit a hozzá kapcsolódó kocsikkal együtt ma „aranyvonatnak” nevezünk. Bátran állíthatjuk, hogy az ereklyét szállító vagon, az „aranykocsi”, a magyar tervező- és díszítőművészet, s a magyar ipar remeke volt.

Az aranyvonat egy mozdonyból és öt kocsiból állt. Az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amit a MÁV egy négytengelyű szalonkocsijából alakítottak ki Urbányi Vilmos és Márton Lajos tervei alapján a MÁV dunakeszi főműhelyében. A festést Márton Lajos és Szlamka István végezte el. A korabeli Vasúti és közlekedési közlöny 48. számában Bereznai Oszkár mérnök és báró Puchner Endre főtiszt részletesen leírja a Szent István jobbját szállító aranyvonatot:

„Csak az aranykocsinak van különleges, díszes külseje, a többi szabályos, gyorsvonatú kocsi. A mozdonynak, mely a vonatot viszi, egyetlen díszítése egy hatalmas kereszt az elején. E keresztet az est beálltával kivilágítják. Ez a látvány felejthetetlen, különösen, amikor a világító kereszt a sötétből kibontakozik, és közeledve mindjobban megnagyobbodik.”

A leírás szerint az aranykocsit nem csak különleges külső és belső díszítése, hanem alakja is megkülönböztette más gyorsvonatú kocsiktól. Kívülről szemlélve az első, ami feltűnt, hogy oldalfala mélyebbre nyúlt le, hogy minél kevesebb látszódjék az alvázon szükséges szerkezeti részekből. A másik, ami szembeötlő volt, az a hatalmas nyílás a kocsi mindkét oldalán, amelyen át mindenki láthatta a Szent Jobbot. E nyílás a kocsi padlós szintjétől egészen a tető aljáig ért: 1790 mm magas volt, hossza pedig 3300 mm. Elzárására egy aranyozott keretekbe foglalt, háromrészes, gumi görgőkön és plüss csúszópofákon zajtalanul mozgó tolóajtó szolgált, mely egy-egy drótköteles húzószerkezettel a kocsi belsejéből észrevétlenül volt nyitható-csukható.

A kocsi belseje egy nagy és két kisteremből állt. A nagyterem a Szent Jobbot bemutató dísztér, a két kis terem a kocsi végein a szolgálaton kívüli koronaőrök tartózkodási helye volt. Innen működtették a tolóajtók nyitó és csukó szerkezetét és a világítás kapcsolóit.

A nagyterem közepén állt az a különleges rugós állvány, amelyen az ezüst ereklyetartóban útközben nyugodott. A Szent Jobb ereklyét a vasúti szállítás közben óvni kellett minden olyan rázkódástól, amely az ezeréves ereklyére veszedelmes lehetett. Gondoskodni kellett tehát olyan állványról, mely a vasúti jármű magasabb frekvenciájú rezgéseit alacsonyabb frekvenciájú, „lágy” rezgésekre alakította át. Főképpen a váltók és sínütközések okozta függőleges irányú rázkódtatások ellen kellett védekezni.  Minthogy a lökések minden irányból jöhetnek (indítás, fékezés, sínütközések, kanyarulati egyenetlenségek), az állványnak olyannak kellett lennie, hogy a lökéseket minden irányból egyforma rugalmassággal vegye fel.

A leleményesen elkészített szerkezet próbájánál az alapelv az volt: akkor jó az állvány, ha a legrosszabb pályán a szóba jöhető legnagyobb sebességnél sem lépnek fel a vállon való hordozásnál nagyobb erők. Ennek mérésére a dunakeszi főműhelyben műkörmenetet rendeztek. Az ereklye körmeneti hordozó állványát az ereklyetartó kb. 70 kg-os súlyával megterhelték, elhelyezték rajta a Bereznai-féle optikai gyorsulásmérő műszert, majd négy ember a vállára vette és körülhordozta. A műszer adatait diagramon rögzítették. Ezután futópróbára vitték az aranykocsit a beszerelt állvánnyal együtt a budapest-szobi vonal legrosszabb szakaszán, 70 km/óra vonatsebességgel. A mérések azt igazolták, hogy még e rossz vasúti szakaszon is az ereklye több mint kétszer kisebb rázkódásokat szenved el az állványon, mint a körmeneti körülhordozás alkalmával.

Az ereklyét minden országló útjára elkísérte a Szent Jobb őre, Mészáros János, budapesti érseki helytartó, négy irgalmasrendi szerzetes, akik a körmenetekben az ereklyét vitték és a koronaőrség tizenhat tagja Pajtás Ernő őrnagy és Máriássy László ezredes vezetésével. Részükre széles és vasúti üzemben szokatlanul kényelmes lépcsőt terveztek, hogy a ki- és beszállás a kellő ünnepélyességgel történhessék. Az ereklyetartó kocsiba helyezése és kivétele egy gumigörgőkön zajtalanul kihúzható padlórész segítségével történt.
Az aranykocsi arany, ezüst, bíbor és zöld színekben pompázó, gazdagon díszített külső oldalait a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, Margit, Mór, László és Erzsébet egészalakos képei díszítették, s mindkét oldalán az 1038–1938 évszámok hirdették a szent király jubileumát. A kocsi tetején négy imádkozó angyal között a Szent Korona este kivilágított, nagyított mását helyezték el. A kocsi közepén a kétoldalt üvegfalú, a padlóján és oldalain bíborszínű, a mennyezetén hófehér selyemmel bevont díszteremben a rezgéscsillapító-rugós állványon nyugodott a koronaőrök őrizte, megvilágított ereklye, hogy ott is jól lássák, ahol nem emelték le a vonatról, csak áthaladt a szerelvény.

A Szent Jobb országlátása

Összesen huszonkét olyan magyar várost látogatott meg 1938 és 1942 között a Szent Jobb, ahol az aranyvonat nemcsak megállt, hanem az ereklyét a városban közszemlére téve tisztelegtek előtte. Az aranyvonat országlátásának legfontosabb állomásai között volt Esztergom, Székesfehérvár, Kaposvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Baja, Pécs, Szekszárd, Vác, Győr, Komárom, Szombathely, Sopron, Veszprém, Zirc, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szentes, Békéscsaba, Debrecen, Gyula, Szolnok, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Gyöngyös, Érsekújvár, Léva, Győrszentmárton (ma Pannonhalma), Balassagyarmat, Ipolyság, Losonc, Kassa, Rimaszombat, Rozsnyó, Salgótarján, Beregszász, Munkács, Sátoraljaújhely, Ungvár, Nagyvárad. Az érintett helységek száma természetesen ennek a többszöröse volt. A pontos menetrend szerint meghatározott útvonalon közlekedő vonat az állomásokon lépésben haladt át, s a lakosság fedetlen fővel, térden állva köszöntötte a Szent Jobbot, amelyet csak a kocsi üvegfalán át láthatott.

Útvonala mentén a vasúti őrházakat és állomásokat földíszítették, a falvak népe templomi zászlók alatt, körmenetben vonult ki az állomásokra. A vármegyék határán küldöttség várta az Aranyvonatot, amely a városokban néhány órát, a közbülső állomásokon pár percet tartózkodott. Az 1938-as nyári mezőgazdasági munkák miatti szünetet kivéve minden héten 1-3 napos utakon járta az országot.

Az aranyvonattal érkező Szent Jobb fogadását a települések igyekeztek méretüktől és erejüktől függően leleményes megoldásokkal emlékezetessé tenni, amit később minden településre kitérve egy közös albumban örökítettek meg. Székesfehérvárott például egy speciálisan kiképzett vörös bársonyhintó nyolc egyforma fehér paripával, hátukon zöld mundérba öltöztetett hajtókkal várta az ereklyét. Miskolcon egy speciálisan kiképzett autóval szállították, Szombathelyen ágyúlövésekkel köszöntötték, míg a Szegedre érkező szerelvényt már Pálmonostortól egymástól hallótávolságra álló iskolások várták, s „élő telefonként” adták tovább a szegedi állomásig, hogy „Jön István király!”

Civil kezdeményezésre újra megépítenék

Ennek az 1938-ban elkészült, Da 6020 pályaszámú, a Szent Jobbot szállító aranykocsinak az eredetivel azonos újjáépítésére egy szellemi műhelyt hoztak létre a Magyar Koronaőrök Egyesülete, a MÁV História Bizottság, a Vasúttörténeti Park, a MÁV Nosztalgia Kft., a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Szent István Bazilika képviselői. A munkálatok befejezését 2013 nyarára, Szent István halálának 975. évfordulójára tervezik.

A helyreállításhoz szükséges adatok a korabeli dokumentumokból és levéltári iratokból a rendelkezésre állnak. A közös munkát aktívan támogató, nagy tapasztalatokkal rendelkező MÁV-konstruktőr szakemberek véleménye szerint nincs műszaki akadálya annak, hogy a legendás vagon az eredeti mintát hűen követve, de a mai közlekedési előírásoknak is megfelelve újjászülessen. A megvalósítás az abban résztvevők óriási erőfeszítését és áldozatos, önzetlen munkáját igényli majd, s ez az összefogás többet érdemel, mint hogy az újjáépített kocsi küldetés nélkül, csupán a vasúttörténeti parkban állva fogadjon majd látogatókat.

A kezdeményezők feltett szándéka tehát, hogy a megvalósításban olyan műszaki megoldásokra és olyan minőségi munkára törekednek, amely méltóvá teszi az újjászületett vasúti kocsit a 2013 augusztusával kezdődő, legújabb kori küldetésének legfelső szintű támogatására. Az aranykocsi nem csak a bő egy év múlva sorra kerülő, 975. évforduló szentistváni megemlékezéseiben tölthet be meghatározó szerepet. Huszonöt évvel utána, 2038-ban a mai felújítók közül számosan ott lehetnek az ezeréves évfordulón is, ahol e vasúttörténeti különlegességnek méltó módon kell majd a keresztény és nemzeti egység szimbólumaként helytállnia.

Eredeti tárgyak kerestetnek

Az aranykocsi 1944 utáni sorsáról szinte semmit sem tudunk. Létezéséről a legkülönfélébb legendák keringenek. Van, aki úgy tudja, Bajorországban egy földalatti repülőgép-hangárban rozsdásodik. De tudunk olyan, már nyolcvan évesnél is idősebb szemtanúról, aki fiatal legényként vasúton utazva nap mint nap látta a kiégett vagont a dunakeszi járműjavító egyik parkoló vágányán. A kocsira a tetején még meglévő, angyalok tartotta koronáról ismert rá.

Kalandos történet volt az is, ahogy előkerült az aranykocsi külső díszítésének vázrajza Márton Lajos hagyatékából. A székelyudvarhelyi születésű grafikus festőművész, templomfestő kora ifjúságától részt vett a Regnum Marianum munkájában. A Magyar Cserkész című folyóirat grafikusa, számos vallási tárgyú és ifjúsági könyv illusztrátora volt. Több mint tízezer rajzot készített. Negyvennél több templomban találhatjuk meg oltárképeit vagy freskóit. Budapesten hunyt el 1953. január 26-án. Halála után hagyatékának nagy része elkallódott. Szerencsére tanítványa, majd később munkatársa, Kékesi László és felesége a náluk lévőket megőrizte. Az aranykocsi díszítési tervét végül ifjabb Kékesi László bocsátotta Herein Gyula, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagjának rendelkezésére.

A vagonon leakasztható díszítőelemek is voltak, amelyek talán még fellelhetők valahol. A felújítás kezdeményezői ezért arra kérik azokat, akik bármit tudnak az aranykocsiról, vagy annak még valahol megtalálható díszítőelemeiről, hogy legyenek a felújítók segítségére, s jelentkezzenek a 06-70-450-0888-as telefonszámon Herein Gyulánál vagy a kuratorium@budakeszikultura.hu levelezési címen.

Az újjáépítés fedezetét adományok gyűjtésével tudjuk csak biztosítani. A műszaki tervek készítése már zajlik, s a MÁV Nosztalgia Kft. rendelkezésére áll már egy eredetivel azonos, jelenleg bontásra váró vasúti kocsi, amit megfelelő állapotba kell hozni a munkálatok júniusi elkezdéséhez, hogy a jövő május határidőt tartani tudjuk.

Koós Hutás Katalin

***

Az 1938-ban a Szent Jobbot országlátásra szállító aranykocsi
külsejében az eredetihez hasonló,
de a mai közlekedési előírásoknak megfelelő újjáépítéséhez
a Budakeszi Kultúra Alapítvány
az adományokat „aranykocsi” megjegyzéssel
az OTP 11742348-20015123
számlaszámon köszönettel fogadja.

Minden évben dönthetünk személyi jövedelemadónk 1%-áról. Ez a támogatási forma külön terhet nem jelent, mert ezt az adót így is, úgy is meg kell fizetni. Ha erről az1%-ról nem rendelkezik, úgy az is az állami költségvetésbe kerül. Ön most dönthet ennek az összegnek a sorsáról!

A Budakeszi Kultúra alapítvány adószáma:
18709216-1-13

A Budakeszi Kultúra Alapítvány az elmúlt három évben javarészt Kárpát-medencei, de a világ minden szegletéből érkező adományoknak köszönhetően olyan jelképek megmentését segítette az erdélyi Gyimesbükkön, mint a legkeletibb magyar vasúti őrház és a vesztegzári (kontumáci) kápolna állagmegóvása, a leégett magyar iskola megújulása, s egy magyar katonai hősi emlékhely kialakítása a véráztatta Gyimesi-szorosban. A pünkösdvasárnapi gyimesbükki eseményeket három éve közvetítő Duna Televízió Csíksomlyó mellett a magyarság második legfontosabb zarándokhelyévé kiáltotta ki az ezen a napon a csíksomlyói búcsúba Budapestről zarándokokat szállító Székely gyors és a Csíksomlyó express egyik célállomásaként is megismert, ezeréves határszéli települést.

Koós Hutás Katalin

(Az írás megjelent az Indóház vasúti magazin 2012. májusi számában)

Vissza | A lap tetjére

Pályázatok

Fotópályázat: Budakeszi régen és ma

2012-11-30

A Budakeszi Kultúra Alapítvány idei helytörténeti naptárával sorozatot indít és egyben fotópályázatot is hirdet Budakeszi utcaképek régen és ma címmel. A pályázatok beadási határideje a tanév vége. A felvételek elkészítésénél a fák lombja miatt ugyanis fontos szempont lehet a megfelelő évszak kiválasztása is.


A Budakeszi Kultúra  Alapítvány fotópályázatot hirdet
„Budakeszi képek régen és ma” címmel
Budakeszi azon épített és természeti örökségeiről várunk fényképeket, melyeket a múltban már megörökítettek. A régi beállításokat, nézőpontokat szeretnénk újra felidézni, mi változott az elmúlt
közel hetven-száz év alatt.

A kompozíció kialakításához kutassanak régi, 1946 előtti fényképek után, akár otthon,
akár a Helytörténeti Gyűjtemény fotógyűjteményében,
a városi könyvtárban, a Budakeszi Kultúra Alapítvány korábbi években
századeleji budakeszi képeslapokból készített naptáraiban,
de igénybe vehetnek bármely más, lehetséges forrást is.
Törekedjenek a régi beállítások, képkivágások pontos másolására.

Beadandó az eredeti fénykép másolata,
az új alkotás nyomtatott és digitális változatban (CD-n),
legfeljebb A/4-es méretben.
Egy alkotó maximum 5 fényképpel pályázhat.
A képek hátoldalán kérjük feltüntetni a telefonszámot, lakcímet, e-mail címet
Beadási határidő: 2013. május 20.
Beadási cím: Budakeszi Kultúra Alapítvány  2092 Budakeszi Pf. 136.
A beérkezett pályaműveket szakmai zsűri bírálja.
I.díj  20 000 Ft
II.díj 15 000 Ft
III.díj 10 000 Ft

A június eleji eredményhirdetésről és a pályaművek kiállításáról értesítést küldünk.

Kapcsolódó cikkünk: Budakeszi Helytörténeti naptár 2013-11-17

Vissza | A lap tetjére

Szép-havas

Beszámoló a szép-havasi kápolna építési munkálatairól

2011-04-16

Kedves Barátaink, Tisztelt Adományozók!

Elérkezett az idő, hogy ismét megosszunk Önökkel néhány újabb fejleményt.

 Az első és legfontosabb előrelépés az volt, hogy Ákos Péter és Horka segítségével létrehoztunk egy önálló honlapot a világhálón (www.széphavas.hu). Ezen a fórumon közvetlenül tarthatjuk a kapcsolatot a tevékenységünk iránt érdeklődőkkel. A Budakeszi Kultúra Alapítvány eddigi segítségét megköszönve, a további pénzadományok gyűjtésére önálló bankszámlát nyitottunk (UniCredit Bank 10918001-00000059-77260002)
  Mivel a Budakeszi Kultúra Alapítvánnyal lezárult az együttműködésünk, közzéteszünk egy kis beszámolót az eddig gyűjtött adományokról és azok felhasználásáról.

A 2008. október 14. és 2011. január 31. közötti időszakban 197 adományozónktól a befolyt összeg: 2.372.297,-Ft volt.

A korábbi beszámolókban már részletezett munkákra kifizettünk: 2.288.342,- Ft-ot,

Az új számlán január 31-én 82.800,-Ft, a csíkszeredai bankban 866 RON van.

 Mint a fenti számokból látható, a további munkák kifizetéséhez ugyancsak szűkösek a lehetőségeink, így továbbra is várjuk azon adományozók befizetéseit, akinek fontos, hogy a magyarság újraegyesülésének és egységének ez a szimbóluma felépüljön.
 Új hír, hogy egy gyimesfelsőloki erdésztől kapunk ajándékba 200 db fenyő facsemetét, melyeket, amint az idő engedi, a telek határára az ugyancsak helyi gazda, Szabó Károly vezette kaláka be fog ültetni.
 Továbbra is várjuk az önkéntes munkára jelentkezőket, a korábbiaknak megfelelően, a munkák szervezését Esztány Zsolt végzi. Elérhetősége: mobil: + 40/724/241-311, e-mail: esztanyzsolt@gmail.com
 A hivatalos építési engedélyhez szükséges rendezési terv elkészült, engedélyezés alatt áll. A végzés március közepére várható. Ezt követően a végleges építési engedélyre április végén sazámíthatunk. Reméljük, hogy addigra elég pénz összegyűlik ahhoz, hogy a jó idő beálltával elkezdődhessenek a munkálatok.
 Terveink szerint a kis körkápolna építésével kezdenénk és a pünkösdhétfői zarándoklatunkon már ennek eredményei is látjatók lesznek.

 Szabó Mihály
 egyesületi titkár

fotó: Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére